2017. október 20., péntek

5 szerethetetlen karakter

Sziasztok!
Ebben a cikkben öt olyan, szereplőkkel kapcsolatos, hibára szeretném felhívni a figyelmeteket amikkel elrontjuk a karaktert, és nem lesz szerethető az olvasó számára.
Ez a bejegyzés csakis segítő szándékkal született meg, még véletlenül se kioktatni akarok bárkit is. Tudnotok kell, hogy ezt az öt dolgot nem a kisujjamból szívtam ki, vagy éppen más írók hibájára alapoztam, hanem a sajátoméra. Ugyanis évekkel ezelőtt amikor elkezdtem írni az első kis történeteimet, egészen mostanáig, hibákat halmoztam hibákra, és arra gondoltam, hogy esetleg a saját bőrömön tapasztalva másoknak is segíthetek.
Jó olvasást/szórakozás/akármit!


1. Önsajnálat
"Túl csúnya vagyok"
"Senki se szeret"
"Mindenben én vagyok a hibás"
Akkor mégis miért létezel egyáltalán? Egyszerűen nem értem mi szórakozását leli egy író egy ilyen karakterben...A folytonos önsajnálat szörnyen fel tud idegesíteni, főleg, hogy legtöbbször teljesen alaptalan. Mert a főszereplőre minden pasi ráhajt, csomó barátnője van és az élete legnagyobb hibája valószínűleg az volt, hogy felvett egy rózsaszín gatyát egy narancssárga pólóval...Akkor meg miről beszélünk?
Fontos, hogy együtt érezzünk a szereplővel és, hogy ne legyen tökéletes az élete, de ezt nem úgy kell elérnie az írónak, hogy az önsajnáltatás mély, fojtogató és értelmetlen bugyraiba löki a karaktert.


2. Csak a szája jár
Még egy tipikus esete annak amikor legszívesebben a falba verném a fejem. Az író szépen felvázólja a problémát a szereplő szemszögéből, jól ábrázolja a helyzetet, már bele is élem magam, hogy hát igen, ezt meg kell oldani, azon jár a fejem, hogy vajon mit fog kihozni belőle az író, erre semmi. Az ég világon semmi nem történik. Egy feldobott labda, amit elfelejtettek leütni és egy elvarratlan szál ami szinte kiszúrja az ember szemét. Valószínűleg azért alkalmazzák ezt páran, hogy felkeltsék az érdeklődést, viszont odáig nem jutnak el, hogy kezdjenek is valamit a helyzettel, inkább hagyják lógni a levegőben, aztán jó' van az úgy. Hát, nem, egyáltalán nem, ne hagyjuk már szegény olvasót szenvedni...Fontos, hogy legyenek megoldandó helyzetek egy történetben, hiszen ezek adják a cselekmény alapján, ezért jól gondoljuk meg, hogy mit írunk bele, mert a végén csak egy nagy katyvasz és kérdőjel marad az olvasó és az író fejébe egyaránt.


3. Démon vs Angyal
Sajnos ez még mindig sok helyen jellemző és nem tudom elégszer leírni, hogy nem létezik rossz vagy . Konkrétan egy egész novellát szenteltem ennek a témának, mert hihetetlen fontosnak találom, hiszen ez adja a szereplő személyiségének az alapját. Sokszor imádjuk felvázolni azt híres alaphelyzetet, hogy vannak a rosszak és a jók, mindenhonnan ez folyik már a kezdetek óta, gondoljunk csak a mesékre. Viszont ez egyáltalán nem olyan könnyű, nem tudjuk egy vonallal ketté választani a "két oldalt", mert összemosódnak, keverednek, semminek sincs egy oldala.
Arra szeretnék kilyukadni, hogy fontos, hogy minden szereplőnek ( nem csak a főszereplőnek! ) legyenek jó és rossz tulajdonságai és ezek legyenek nagyjából egyensúlyban.






4. Lubickolás a langyos vízben
Halál unalom.
Ugye nem csak nekem ismerős az amikor egy szereplő, nem mindenképpen főszereplőre gondolok, konkrétan semmilyen erősebb érzelmet nem vált ki belőlem? Mintha az író félne attól, hogy bármilyen véleményt alkossunk a karakterről. Nem hozz komolyabb döntéseket, nem cselekszik fontos helyzetekben, még a véleménye is úgy van megfogalmazva, hogy igazából nem is gondol semmit.
Ne féljünk megalkotni egy szereplőt, még ha később úgy érezzük negatív lett olvasói szemmel, még mindig jobb mintha semmit nem éreznének vele kapcsolatban.

5. Szexi, szexi, ja mondtam már, hogy szexi?
Most kifejezetten férfi karaktere gondolok. Nem mondom, fontos a külső leírása, az se baj ha kialakítunk egy összképet, de az, hogy folyton csak arról legyen szó a szereplővel kapcsolatban, hogy hogy néz ki ,az már sok, és közönségessé, unalmassá fogja tenni. Csak pár példa:
"Erős álkapcsán megmerevedtek az izmok." "Mintha csak kifaragták volna, olyan tökéletes vonalú orra volt." Gyönyörű kék szemeit rám szegezte." "Tökéletesen kidolgozott teste megfeszült." "Telt ajkai mosolyra húzódtak."
Mindig csak a kinézet, plusz egy kis leírás, hogy azért az olvasónak legye egy kis elképzelése, hogy mégis most szomorú, vidám vagy éppen ideges a szereplő, de különlegesebben nem foglalkozik az érzéseivel, a lényeg, hogy ki legyen hangsúlyozva a tökéletessége és a szexisége. A másik pedig, hogy nincs egy normális gondolata, hanem csak a csábító dumái meg a flörtölés. Pedig, mint már egy előző, "hogyan írj fiú szemszögből" cikkemben írtam, a fiúk is ugyanolyan érző lények mint mi, lányok, úgyhogy nyugodtan merjük átlépi a "szexi vagyok és...ennyi" határt!

2 megjegyzés:

  1. Nagyon tetszett a cikk! Mindenben egyetértek veled. A gond nem az, ha egy blogban találkozunk ilyen szereplőkkel, hisz mindenki elkezdi valahol. A probléma akkor kezdődik, ha egy könyvben köszön vissza egy ilyen...
    Puszi: V. B.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Örülök, hogy tetszett! :) És igazad van...a könyvekről ne is beszéljünk...Pedig velem is előfordult már, hogy találkoztam ilyen szereplőkkel, még a leghíresebb és imádott könyvekben is.
      Köszönöm, hogy kommenteltél! <3

      Törlés