2018. november 11., vasárnap

30 dolog amitől újra gyereknek fogod érezni magad

<3

1. Happy meal menü a Mcdonaldsból és a dilemma, hogy melyik játékot kérd

2. A kitalált barátod. Legalábbis akinek volt, az enyémet Johnnak hívták és lány volt. Igen, John.

3. A szülinapok amikre nem pénz hanem játékokat és igazából bármi más kaptál, mert alig volt olyan ami nem tetszett volna.

4. A "fúj fiúk" időszak

5. A Kinder tojás és a tic-tac, bár nekem ezek örök klasszikusok, kortól függetlenül

6. A szőnyeg ami egy várostérkép volt, utakkal és házakkal. Imádtam.

7. Azok a mélyen utált délután alvások

8. A korszak amikor még nem voltak okostelefonok, még a plazmatévék is gyerekcipőben jártak. Nem tudom, ti, hogy vagytok vele, de én hálás vagyok, hogy nem egy tablettel a kezemben nőttem fel

9. Minimax, Cartoon network, Disney channel, soroljam még?

10. A jézuskás és a télapós korszak amikor még nem kérdőjeleztük meg, hogy mégis, hogy került az ajándék a fa alá/csizmába.

11. Strandolás bikini felső nélkül. Nem értem, hogy minek egy hat-öt-négyévesre bikinifelsőt rakni, gyerekek élvezzétek ki a gyerekkort és a folt nélküli lesülést, meg a parát, hogy melyik áll jól, meg hasonlók. Értem én, hogy cuki meg divat meg stb, de hát ki kell élvezni a gyermekkor előnyeit.

12. Első ovis szerelem, hát kell ennél többet mondanom?

13. A folytonos, hááát te mekkorát nőttél szöveg, amit igazság szerint még most is megkapok, pedig halálbiztos, hogy nem nőtem egy centit se évek óta.

14. A szüleink nyakába ülni, vagy amikor fogtak kétoldalt, te pedig "lebegtél" köztük, miközben ők tartottak.

15. Verekedések a testvérekkel

16. Bunkerépítés. Életem legnagyobb művei.

17. Azok a tipikus arcfestős szülinapi bulik

18. Játszóházak, akkori életem értelmei

19. Játékmániák, valamiért biztos ti is rajongtatok kiskorotokba. Én a plüssökért és a kis állatfigurákért voltam teljesen oda.

20. Az első barbie baba akinek kitörted a lábát/fejét, vagy éppen levágtad a haját

21.SPAR matricagyűjtő füzetek

22. A karkötők amiket ilyen kis, színes gumiból kellett csinálni, de az igazán menők mást is tudtak alkotni belőle.

23. Amikor levelekkel üzengettünk egymásnak órán, és azok a bizonyos feszült "add tovább" suttogások az órán, még hogy messenger…

24. A pénztáros-korszak, sokunk akkori állommunkája, ki tudja miért.

25. Intelligens gyurma, ami pattog, törik, szakad meg még ki tudja mi egyebet nem csinál.

26. Ovis szakkörök amiket azóta nem folytattunk. Én például sakkszakkörre jártam. Azóta se nyertem egyetlenegy játékot sem, de sebaj.

27. Tejfogak. Egyetlen dolog ami nem hiányzik, alig vártam, hogy kiessen végre az összes.

28. Az oviban a jeled

29. A giga toltartók, több tasakos és emeletes, avagy minél nagyobb annál jobb alapon működött a dolog. (az is jó volt a gyerekkorban, hogy az égvilágon senki nem gondolt volna bele többet az előbbi mondatomba, bezzeg most..)

30. Az a sok-sok játék, csíp-csíp csóka, bújócska, anyás-apás, elefántfogó, mondókák és még ezer más dolog ami miatt élmény volt gyereknek lenni.

2018. október 7., vasárnap

Miért nem sikeres a blogod?

A jéghegy csúcsa...


Szeretek pozitív címeket adni a bejegyzéseimnek, ezért most is jobban hangzana számomra, hogy "Hogyan legyen sikeres a blogod?" cím, de már van egy ilyen bejegyzésem, ráadásul az csak egy poén, ez a cikk viszont "komolyabb" és tényleg olyan tippek vannak benne amik segíthetnek. Mivel szeretném elkerülni a "mégis ki vagy te, hogy tanácsokat osztogass"-féle kommenteket, szeretném megelőlegezni a választ; egy olyan blogger vagyok aki három, lassan már négy éve ír és aki nagyon örült volna, hogyha akkor amikor belekezd ebbe az egész bloggerkedős dologba, valaki add pár tanácsot és tippet, főleg hogyha éppen úgy éreztem, hogy akármennyi időt és energiát fektettem bele a bejegyzésekben, a blogom nem ért el annyi olvasóhoz amennyihez szerettem volna.
Ezért írtam meg ezt a bejegyzést, mert sokszor felléptem blogos csoportokba és rákattintottam blogokra amikben láttam a fantáziát, mégis alig-alig voltak kommentek/feliratkozók, és tudom milyen érzés az, amikor az ember beleteszi szívét lelkét valamiben, de mégsem érzi a visszaigazolást, hogy jó az, amit csinál.
Szóval a mesedélutánnak véget vetve, itt is lenne a bejegyzés;

1. Rosszul reklámozod
Ez az egyik leggyakoribb oka annak, ha valakinek a blogja képtelen meghaladni egy adott megtekintést. Fontos, hogy benne legyél pár blogos csoportban, de azzal sincs megoldva a probléma ha mindenhova bedobod a blogod linkjét aztán várod a csodát. Kell valami frappáns, figyelemfelkeltő duma, a blogod bemutatása. Az egyik jolly joker pedig az örök "mi a véleményetek a blogomról" kérdés, mert az emberek legtöbbrésze szereti kifejteni a véleményét.

2. Unalmas cím
Száraz, hosszú, bonyolult címet adni egy bejegyzésnek merénylet a bloggal szemben. Egy vicces, talán egy kicsit provokáló, félreérthető, figyelem felkeltő cím viszont annál jobb választás. Ha otthon vagytok a youtube világában, legalábbis én ott hallom a leggyakrabban, akkor ismerős lehet a clickbait* kifejezés. Ez is lehet hasznos, ha több kattintást szeretnél, de vigyázni kell, hogy ne veszítsd el a hiteleséged az olvasóid felé, akik egy idő után majd csak ránéznek a címre és megforgatva a szemüket biztosak benne, a cím az csak egy kamu, a bejegyzés meg halál unalmas.
*az a jelenség amikor valaki kiragad egy félreérthető, figyelemfelkeltő kis részletet a bejegyzésből és aköré építi a címet, hogy többen kattintsanak a cikkre

3. Nem ismered az embereket
Ha tényleg sikeres és látogatott blogot akarsz vezetni akkor túl kell lépted a "csak magamnak írom a blogot" korszakon. Egyértelmű, hogy egy blog arra való, hogy arról írjunk amit élvezünk, amiben örömünket leljük, viszont ha a te érdeklődési körödbe kecskéknek a helyes megfejése és szőrének ápolása áll akkor nem igazán számíthatsz sok olvasóra. A kulcs az, hogy képbe kell lenni, hogy mi érdekli az embereket, mi az ami mostanában nagy port kavart, amiről szívesen olvasnának. Persze vannak örök témák amik mindig jó alapot adnak egy bejegyzéshez, fontos az is, hogy ismerd azt a  korosztályt akinek szánod a bejegyzést.
Viszont soha, de soha ne írj olyan témáról ami nem áll közel hozzád és amiben nem vagy túl jártas, csak azért, hogy eleget tegyél az olvasóknak. Például én írhattam volna "hogyan készítsd el a "no makeup" sminket" vagy arról is, hogy "hogyan ápold az arcod, hogy pattanás-mentes legyen", de nem tettem, mert nem vagyok képben a témákban, ráadásul nem is élveztem volna a bejegyzés írását, még ha tudom is, hogy sokan rákattintanának. Olyan bejegyzéseket írok amiket élvezek, engem is megnevetettnek, fontosnak tartok, de közben azt is szem előtt tartom, hogy az olvasóknak tetszen, érdemesnek találják arra, hogy megálljanak és elolvassák. Nagyon fontos a témaválasztás.

4. Rossz stílus
Nem mindenki olyan a bejegyzéseiben, mint a való világban. Én például sokkal nyíltabb, közvetlenebb vagyok az írásaimban, mint "élőben". Amikor felmegyek a blogomra akkor mindig arra gondolok, hogy sokkal szimpatikusabb lehetek egy embernek a blogom alapján mintha csak szimplán találkoznánk és váltanánk pár szót. Mert élőszóban sokkal több idő kell, hogy megnyíljak a másik embernek és ott is a számotokra jól ismert "Lili Leone" legyek, mert ez is én vagyok.
Viszont van olyan akinél ez fordítva működik. Olyan író, aki a bejegyzései alapján okoskodó, flegma, sótlan, sértő és túlságosan is gúnyos, és nem azért mert ő ilyen ember, egyszerűen csak rossz az a stílus/hangnem amit használ a bejegyzéseiben és valószínűleg észre se veszi magát. Sok író sokszor hagyja, hogy elmenjen vele a ló, leír olyan dolgokat is amit a valóvilágban nem merne kimondani, olyan stílusban ami nem is önmaga, és szerintem itt rejlik a hiba sokszor. Attól még mert egy képernyő mögött ülsz, úgy mondva anonimen, te vagy az, te vagy az aki leírja a szavakat, te vagy az aki megsérti az embereket, te vagy az unszimpatikus. Nem lehet különválasztani azt, hogy ki vagy az életben és ki vagy akkor amikor publikálsz egy bejegyzést. Hihetetlen fontos, hogy önmagad maradj akkor is amikor "védve" vagy egy írói profil által. Az emberek amúgyis jobban szeretik az őszinteséget és a humort mint a flegma, "ki ha nem én"-fajta bloggereket.

5. Külsőségek
Nem a fejlécre kell gondolni, az egy hülyeség, hogy egy blogot azért nem olvasnak mert nem a leggyönyörűbb fejléce van és nincs ilyen-olyan modulja. A Coloratinak a kezdettől fogva mindig is visszafogott, mondhatni halálegyszerű, sajátszerkesztésű fejlécei voltak, mégis sokan visszatérnek a blogra.
A hangsúly az igényességen van, leginkább a helyesírásra és a bejegyzés összképére gondolok. Persze ez nem véletlenül került az ötödik pontba, amikor elkezdtem a blogot akkor a nyilvánt nyílvánnak írtam, a hihetetlent pedig hietetlennek, sőt szemrebbenés nélkül leírtam a rejtélyeket relyjeknek, de mégis itt vagyok. Szóval inkább arra gondolok amikor telis tele van elírásokkal a bejegyzés ami egyértelműen arra utal, hogy az író nem, hogy egyszer nem olvasta el, de még arra se vette a fáradságot, hogy pirossal aláhúzott szavakra vessen egy pillantást.
Ami még fontos, hogy olyan betűtípust válassz, ami könnyen olvasható, lehet, hogy Calligraffitti jól néz ki, de ha olvashatatlan akkor nem ér sokat.

De a lényeg a lényeg, hogy szeresd azt amit csinálsz, hogy amikor visszaolvasod a bejegyzéseidet akkor büszke legyél a blogodra. Ezért vannak a blogon ilyen hosszú kihagyások, mert képtelen vagyok arra, hogy olyan erőltetett cikkeket publikáljak a blogra ami tele van számomra fontos bejegyzéssel, ezért szeretném kérni a ti türelmeteket, és köszönöm, hogy kitartotok a blog mellett és mellettem. 

Fontos még megemlítenem, hogy mindenkinek mást jelent "sikeresnek lenni". Én most annak érzem a blogom, ha ránézek a megtekintésre és a feliratkozókra, másrészről pedig szomorú vagyok, hogy hónapokig nem tudtam írni, ezért fontosnak érzem elmondani, hogy a nagy számok nem jelentik azt, hogy sikeresnek fogod érezni a blogod. Persze egy ideig igen, de utána már visszasírod azt az időszakot amikor 20.000-rel kevesebb megtekintés volt a blogon, de minden hétre jutott egy új bejegyzés/ötlet. Persze mindennél jobban hálás vagyok azért, ahol most tart a Colorati, és ilyenkor mindig eszembe jut a kétévvel, sőt, talán csak eggyel fiatalabb önmagam akinek az egész csak egy álom volt. Minden bloggernek vannak jó és kevésbé jobb időszakai, de ha igazán szereted azt amit csinálsz, akkor kitartasz mellette, nem a megtekintés, hanem magad miatt és azokért az olvasókért akik szeretik a blogod.

2018. szeptember 1., szombat

10 ok amiért az Üvegtrón sorozat zseniális

Egy könyv amitől elkap a sírógörcs, megnevetett, feldühít és elgondolkodtat. Ez az Üvegtrón.

Sziasztok!
Tegnap, a nyár utolsó, fájdalommal teli napján, elolvastam Sarah J. Maas sorozatának megjelent, pillanatnyilag, utolsó kötetét és egyszerűen nem bírtam megállni, hogy ne írjak erről a könyvről egy bejegyzést mert megérdemli, megérdemli, hogy beszéljünk róla. Szóval összegyűjtöttem nektek tíz pontot amiben összefoglaltam, hogy mi az ami zseniálissá teszi ezt a sorozatot.
Spoiler nem található a bejegyzésben, csak a feltüntetett helyeken, pontosan ezért is szerepel Celaena és nem egy másik név.

1. Mert a karakterfejlődés egyszerűen fantasztikus. Egy orgyilkosból királynő és vezető, egy könyörtelen tündérharcosból szerető és védelmező, egy utcalányból a csapat nélkülözhetetlen tagja, egy érzelemmentes boszorkányból békehozó, egy egyszerű kapitányból, aki csak parancsokat hajt végre, pedig egy lázadó, és még sorolhatnám.

Kapcsolódó kép

2. Mert az írónő zseniális. Akár ezzel be is fejezhetném a listát mert mindent megmagyaráz, de ez még nem minden.

3. Ez a könyv nem csak úgy van, nem lehet "csak úgy", lazításképpen olvasni, mert különben azt se fogod tudni, hogy mi van. Sőt, párszor még ha figyelmesen olvasol akkor is már kevered azt a sok információt amit a nyakadba zúdít az író. Hihetetlen, hogy milyen összefüggések vannak a könyvben, ahogy a múlt és a jelen eseményei kapcsolódnak, nincsenek véletlenek, mindent előre eltervelt Sarah, ami megint csak a második pontot támasztja alá.

4. Azért is imádom ezt a könyvet mert nem hanyagolja el a "mellékszereplőit", bár sokszor úgy érzem, hogy nincsenek is ilyen szereplők a könyvben, ugyanis mindenkire akkora hangsúlyt fektet az író, mindenkinek betekinthetünk a múltjában, gondolataiban, ezért nem csak Celaena van és kész. Hanem csomó szerethető karakter.

5. A szereplőknél maradva; nem tökéletesek és pont ezért annyira szerethetőek. Sőt, Celaenát sokszor egyenesen utáltam, de mégis mindig megértettem, na jó a mindig túlzás, hogy mi áll a döntései mögött. Szeretem, hogy Sarah mint a pozitív, mint a negatív oldalukról is bemutatja a szereplőit.

Kapcsolódó kép

6. Ééés még mindig a témánál maradva, mert akár órákat tudnék beszélni róla, egyszerűen fantasztikus ahogy az író alakítja a szereplők közti kapcsolatokat, hogy soha nem érzi azt az olvasó, hogy ez el van sietve, hogy mindig hagy időt kibontakozni a szereplőinek és az olvasóknak, hogy megszeressék őket együtt. Nincs egyetlen olyan szerelmi vagy baráti kapcsolat a könyvben ami nem tetszett volna. 

7. Egyáltalán nem elhanyagolható dolgok a borítók se, ami minden könyvnek valami fantasztikusan néznek ki. Olyan erőt és vadságot sugároznak ami végig kiséri az egész sorozatot. I.M.Á.D.O.M.

8. Váltott szemszög. Újabb zseniális lépés és hihetetlen hasznos. Enélkül nem tudnám elképzelni az Üvegtrónt. 

9. A hármas pontra visszatérve; ez a könyv megtanít gondolkozni, ötletelni, összerakni a hiányzó kirakóst, nem csak szórakoztat de fejleszt is. 

10. Nem utolsó sorban, ez a könyv nem csak egy kalandos, szerelmi történet amit az olvasó mosolyogva becsuk és belekezd egy újabb könyvben. Ez a sorozat magához láncol és követeli, hogy olvasd tovább. Hihetetlen sok értéket és tanulságot képvisel. A tipikus "soha nem szabad feladni"-tól  a "az ember akár meghalni is képes a barátaiért"-ig. Nem lehet nem beleszeretni ebbe a könyvbe.

Kapcsolódó kép
Bevallom, ők így, együtt, hárman hiányoznak nekem.
Az Üvegtrón nem tökéletes, bevallom az elején volt olyan rész ami egy kicsit untatott vagy úgy éreztem, hogy túl van bonyolítva az egész, de a szereplők miatt soha nem tudtam elhagyni a sorozatot. Aztán  a harmadik kötetnél valami megváltozott és szinte faltam az oldalakat, képtelen lettem volna letenni. Most pedig, hogy elolvastam a Viharok birodalmát el sem tudod képzelni, hogy hogy fognak kikeveredni ebből az egészből és, hogy mi lesz a szereplőkkel, de viszont szeretném, hogy...

SPOILER ha nem olvastad az utolsó kötetet és nem szeretnél hatalmas spoilereket akkor kérlek ne olvasd tovább a bejegyzést.

...Aelin tovább küzdjön, és találjon egy kibúvót a sorsa alól és ne haljon meg. Szeretném, hogy Rowan ne süllyedjen teljes depresszióba és maradjon meg a pimasz oldala, még akkor is ha nincs mellette a párja. Lysandra egyszerűen fantasztikus, nélkülözhetetlen szereplő ahogy Aedion is, szeretném őket együtt, mert legyőzhetetlen párost alkotnának, persze tudom, hogy kemény út lesz, hogy újra egymásra találjanak. A másik pedig Lorcan és Elide, őket hihetetlenül sajnáltam...már majdnem minden rendben volt, Elide végre kezdte érezni, hogy milyen valaki mellett biztonságban érezni magát és milyen érzés szeretve lenni, aztán Lorcan pedig elárulta, amit ugyancsak a védelme érdekében tett..., én meg így "Miért?!". Aztán ott van Dorián és Manon, az egyik legszenvedélyesebb páros akiknek én teljes szívemből szurkolok. Ezeken kívül szeretném ha Gavriel és a fia egymást támogatnák, ha Fenrys is felszabadulna a véreskü alól, és igazából nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi lesz ebből a "Lysandra aki Aelin, de mégsem" dologból. 
Rövidre zárva a bejegyzést fáj a gondolat, hogy mennyit kell várni még a fordításra, de az biztos, hogy megéri.

Nektek ki a kedvenc szereplőtök és kiket szeretnétek együtt látni a jövőben?

2018. július 31., kedd

5 dolog amit próbálj ki ha Olaszországban jársz

Sziasztok!
Tegnap értem haza a nyaralásomból amit Olaszországban töltöttem és rá kellett, hogy jöjjek, hogy ahhoz képest, hogy mekkora szerepet játszik az életemben ez az ország, kevés bejegyzés szól róla a blogon, egész pontosan egy. Mivel elég népszerű turista központ Olaszország és én már sokszor jártam ott, gondoltam sokaknak hasznos/érdekes lehetne ez a cikk.
Jó olvasást!


1. Reggeli
Az olaszoknál tényleg a reggeli a legfontosabb étkezés, tudni kell róluk, hogy imádnak kávézókban beülni és ott meginni, enni valamit, nekik ezzel kezdődik a napjuk. Ott az édes reggeli a jellemző, nem szendvicset esznek, hanem inkább kis sütiket, úgynevezett merendinéket, ezeket pedig kár lenne kihagyni ha ott jártok. Nagyon nagy a választék, töltött, nem töltött, kerek, holdalakú, csokis, gyümölcsös, szóval az ember hirtelen azt se tudja, hogy melyik nézz ki a legjobban. Ezek mellett a kis sütik mellett a kekszek, Biscottik, is nagyon népszerűek. Bár legtöbbször ha beülsz egy kávézóba akkor nem úszod meg túl olcsón, ezért ha spórolni akarsz akkor érdemes bemenni egy boltba, bárhol megtaláljátok ezeket a termékeket, így olcsóban kijöttök, viszont ha beültök egy kávézóba az sokkal hangulatosabb lesz.
Kapcsolódó kép
Csak pár termék a sok közül


2. Menjünk fel a hegyekbe
Olaszországnak, a fővárosán kívül , inkább olyan városai a leglátogatottabb aminek tengerpartja is van. Semmi pénzért ne hagyjátok ki, mártózzatok meg a tengerben, viszont ha már unjátok a homokot vagy szeretnétek egy kicsit pihentetni a bőrötöket akkor érdemes felugrani a hegyekbe egy túrára. Olaszország tele van szebbnél szebb hegyekkel amik teljesen más dimenzió mint a magyarországi magaslatok. Illetve érdemes olyan helyre menni ahol víz is van, egy tó vagy folyó. Én egyszerűen szerelmes vagyok az égszínkék vízbe, a hűsítő friss lebegőbe és a kis, hangulatos falucskákba amik körbe veszik a hegyeket.


Én Barcisban jártam egy hete
3. Sushi
Sokan nem is gondolnák, hogy az olaszok imádják a sushit. Minden plázában és városban van legalább egy ilyen étterem van amolyan "gyorskajálda". Én is Olaszországban próbáltam ki legelsőnek ezt az ételt. Ha unjátok a pizzát vagy esetleg megrögzött sushi mániások vagytok akkor nem kell aggódnotok mert tuti találtok egy helyet ahol árulnak.


4. Sonkák, sajtok, borok
 Még mindig maradva az étkezés témánál; a négyes pontban említetteket kóstoljátok meg Olaszországban, nem fogjátok megbánni az olasz sonka, sajt és bor messziről híressé teszi az országot. Ha valami különlegességet szeretnétek akkor egyetek sárgadinnyét rajta sonkával, elsőnek bizarrul hangzik, de isteni. Ha pedig a megszokott tésztát eszitek akkor érdemes megkóstolni a gnocchit, már a gondolattó is éhes leszek. Illetve az olaszoknál, legtöbb helyen, van olyan pizza aminek a feltéte sültkrumpli, olyanfajta amit a Mcdonaldsban kapsz a menüd mellé, bevallom, még nem kóstoltam, de érdekes párosítás.


5. Éjszakai élet
Nem kell nagy dolgokra gondolni, elég ha csak sétáltok egyet a városban, vagy beültök egy bárba esetleg benéztek egy diszkóba, a vidám, energikus hangulat alap lesz. Az olaszok imádnak bulizni, társaságban lenni, örömmel befogadnak bárkit aki kapható egy kis lazulásra. Bár többen nem tudnak angolul, biztos vagyok benne, hogy a heves gesztikulálásból és a mutogatástól meg fogod érteni mit szeretnének.

2018. július 15., vasárnap

A 21.század kérdése: küldesz magadról egy meztelen képet?

Nem igazán tudom, hogy miért pont most jutottam el odáig, hogy ezt a témát boncolgassam. Egyszerűen csak elgondolkoztam, miközben néztem magam a tükörbe és a kezembe szorítottam a telefonom és valahogy itt kötöttem ki: Mi vesz rá egy lányt arra, hogy meztelen képet küldjön egy pasinak? Erre a kérdésre válaszolok később, de most kezdjük az "alapozással".
Ezzel az egész témával legelsőnek, nem tudom hány éves voltam pontosan, de fiatalabb mint tíz, a tévében találkoztam. Amanda Todd történetével. A lány felrakott egy videót youtube-ra ahol elmeséli az egész történetét. Szerintem sokan látták már, de ha esetleg nem tudjátok miről van szó akkor x. A lány egy ismeretlen fiúnak, akinek még a nevét se tudta, küldött magáról egy képet. A férfi megfenyegette, hogyha nem küld magáról egy videót is, akkor közzé teszi a képet. Ez meg is történt, a lány pedig belekerült egy ördögi körbe amiből egyszerűen nem tudott kiszállni. Hiába váltott iskolát, hiába költözött el, a képei követték őt. A lány öngyilkos lett. Akkor még nem gondoltam bele ebbe az egészbe úgy igazán. Nem tudtam mit gondoljak a lányról aki volt olyan hülye, hogy küldjön magáról egy képet egy ismeretlen férfinak, de mégis már akkor is éreztem, hogy a lány nem érdemelte meg. Senki sem érdemel meg ennyi gyűlöletet amennyit ő kapott. Tudtam, hogy ez az egész velejéig romlott és szörnyű, hogy ilyen megtörténhet. De mint mondtam, még fiatal voltam.
A következő eset már közelebb állt hozzám. Mentem ki az öltözőből, hatodikos voltam, alig mentem pár lépést a folyóson amikor az egyik osztálytársam letámat és az arcomba nyomta a telefont. Elmondta, hogy az egyik osztálytársunk meztelen képeket küldött magáról egy fiúnak aki bosszúból tovább küldte a képeket. Még egy napba se telt bele, az egész iskola tudta. A lány nem jött egy hónapig, az igazgató pedig minden egyes osztályba bement és elbeszélgetett velünk. Arra kért minket, hogy fogadjuk vissza a lányt és ne ítéljük el, most arra van szüksége, hogy támogassuk őt. Ez így is lett. Mindenki hallgatott. De nem igazán azért, mert annyira segíteni akartak volna a lányon, hanem azért, mert féltek, hogy kitudódik, hogy kik azok akik tovább küldték a képeket és tovább mondták az egészet. Engem már akkor sem érdekelt más dolga, a pletykázástól pedig mindig is irtóztam, de meg volt a véleményem.  Ostobának gondoltam a lányt, azt gondoltam, az egész az Ő hibája. Évek teltek el de még mindig azt gondolom, hogy magának köszönheti az egészet, de mégis, nem Ő az akit el kell ítélni, nem Ő az akinek a háta mögött össze kell súgni, nem Ő az aki megérdemli a gyűlőlettet és az undort. Hanem a fiú aki megfenyegette és tovább küldte a képeket. A lány hibázott. De az, aki igazán bűnös az a fiú. Azt, hogy miért is tudnám szembe köpni azokat az embereket akik ilyet tesznek lányokkal, azt majd egy kicsit később fejteném ki.
Ezek után már megszokottá váltak ezek a sztorik. Csak úgy mellékesen jegyeztük meg, hogy "Ó, képzeld xy meztelen képeket küldött magáról". Mintha ez az egész jelenség normális lenne, mintha normális lenne az, hogy random fiúknak küldenek a kortársaim intim képeket magukról. Nemrég beszélgettem erről az egészről az (férfi) edzőmmel, de az olyanfajta "képküldözgetésről" amikor egy lány a párjának küld meztelen képeket. Erről igazából elég stabil véleményem van, ami röviden annyi, hogy "Minek?". Ha valakivel együtt vagy az előbb-utóbb úgyis látni fogja a testedet, ha pedig még nem látta, akkor meg milyen ünneprontó messengeren megmutatni magad? Értelmetlen.
Az edzőm viszonylag egyetértett, de a válaszából azt szűrtem le, hogy valószínűleg már Ő is kapott már egy-két képet a barátnőitől, de egyértelműen kijelentette, hogy ezt is lehet "okosan" csinálni; úgy készíteni a képet, hogy ne legyen rajta az arcod, így simán letagadhatod ha vissza karnak élni vele. De akkor térjünk vissza az alap kérdésre: Miért küld valaki, jelenleg tinédzserekről van szó, mivel én ehhez a réteghez tudok jobban azonosulni, meztelen képet magáról?



Kezdjük ott, hogy a tini kor az, amikor az ember felfedezi a testét, amikor teljesen megváltozik, ezért teljesen normális az, ha a tükör elé áll az ember és méregeti magát, próbál hozzászokni ahhoz, hogy már nem egy kislány hanem egy nő. Még abban is benne vagyok, hogy fogja valaki a telefonját és lefotózza magát kíváncsiságból, mert miért ne? Semmi baj nincs vele, ha utána kitörli az ember a képet. De sokszor amíg a testünk már felnőtt, a lelkünk még mindig egy gyerek és nem találjuk az egyensúlyt, nem tudunk mit kezdeni magunkkal. Talán ez az a bizonytalanság az ami egy fiatal lányt rávesz arra, hogy küldjön magáról egy képet. Szóval vegyük alapul ezt a lányt, aki visszaigazolásra vágyik, amit meg is kap. Gyönyörű vagy, tetszik a tested, kívánni való vagy. Jól hangzik nem? Hízelgő? Aztán belecsöppen az egészbe, és észre se veszi, hogy elveszíti az irányítást és átadja annak az embernek aki az összes képet lementi a galériájában és naponta kér újabb és újabb képeket. Az az ember, aki kihasználja a lány bizonytalanságát és a markába tartja, megfenyegeti, hogyha nem küld több képet, vagy isten tudja, hogy mit akar még a lánytól, akkor átküldi a képeket az ismerőseinek, szüleinek. Mert ebben a férfiben semmi nincs. Semmije nincs amivel "megszerezhetne" egy lányt és megtarthatná, csak egy patkány aki bosszúból cselekszik és fenyeget. És itt is van. A helyzet amiből nincs menekvés, nincs jó döntés, úgy érzi a lány, hogy megfojtja az egész helyzet. Nem tud mit tenni, következő nap már kint vannak a képei a világhálón. A lányt kiröhögik a háta mögött, a fiúk méregetik, leribancozzák, összesúgnak a háta mögött, gúnyosan méregetik, viccet csinálnak belőle. A lánynak el kell szenvednie a következményeit annak a hibának amit elkövetett, de kérdem én; meddig? Meddig kell elviselnie azt a megaláztatást amit egyetlen hibája miatt kap minden egyes nap? Mert igen, viselje a következményeit, tanuljon az esetből, de tovább kell lépnie, mert különben maga alá temeti az egész, az életét teszi tönkre. Mert a legtöbb ember imád máson csámcsogni, imád pletykálni, él-hal az új sztorikért és élvezettel nézi más szenvedését. A fiú pedig legtöbb esetben az egészet megússza, mert a lány túl akar lenni az egészen, nem akar feljelentés tenni, mert az hónapokig elhúzódhat. A fiú, aki gusztustalan módon kihasználta a lány bizonytalanságát és élvezte, hogy uralkodhat valakin, épp bőrrel és elégedetten nézi, hogy mit tett.
Félre értés ne essék, nem azt mondom, hogy mindenről az tehet aki rá ír egy lányra, hogy "küldj magadról egy meztelen képet", mert tőlem aztán próbálkozhatnak, nyilván akinek helyén van asz esze és az önértékelése, az elküldi őket a búsba. Ehhez is két ember kell. Kell egy lány aki a kezébe veszi a telefonját és eleget tesz a kérésnek. Régebben nem bírtam felfogni, hogy miért, de most már át tudom érezni, hogy mi lehet az indítéka az egésznek. De még mindig nem tudom elfogadni. Soha ne gondold azt, hogy "ez csak egy ismeretlen, mit számít", mert amint küldesz magadról egy képet adsz valamit a kezébe amivel zsarolhat téged, mert hidd el a világ tele van ravasz, gusztustalan emberekkel akik élvezik, ha valakit a markukban tarthatnak. Ha pedig a pasidról van szó, akkor csak gondolj bele, mennyvel hangulatosabb előtte ledobni a melltartót mint a kamera előtt...
Fontos, hogy tisztába legyünk magunkkal, hogy ne egy ismeretlentől várjunk visszaigazolást, mert teljesen normális ha bizonytalannak érezzük magunkat a saját bőrünkbe, mert ez az időszak a változásról szól.
Mindenki hibázhat, amiből tanulni kell, de soha, soha ne hagyjuk, hogy egyetlen rossz döntésünk tönkre tegye az egész életünket.