Ezzel az egész témával legelsőnek, nem tudom hány éves voltam pontosan, de fiatalabb mint tíz, a tévében találkoztam. Amanda Todd történetével. A lány felrakott egy videót youtube-ra ahol elmeséli az egész történetét. Szerintem sokan látták már, de ha esetleg nem tudjátok miről van szó akkor x. A lány egy ismeretlen fiúnak, akinek még a nevét se tudta, küldött magáról egy képet. A férfi megfenyegette, hogyha nem küld magáról egy videót is, akkor közzéteszi a képet. Ez meg is történt, a lány pedig belekerült egy ördögi körbe amiből egyszerűen nem tudott kiszállni. Hiába váltott iskolát, hiába költözött el, a képei követték őt. A lány öngyilkos lett. Akkor még nem gondoltam bele ebbe az egészbe úgy igazán. Nem tudtam mit gondoljak a lányról aki volt olyan hülye, hogy küldjön magáról egy képet egy ismeretlen férfinak, de mégis már akkor is éreztem, hogy a lány nem érdemelte meg. Senki sem érdemel meg ennyi gyűlöletet amennyit ő kapott. Tudtam, hogy ez az egész velejéig romlott és szörnyű, hogy ilyen megtörténhet. De mint mondtam, még fiatal voltam.
A következő eset már közelebb állt hozzám. Mentem ki az öltözőből, hatodikos voltam, alig mentem pár lépést a folyóson amikor az egyik osztálytársam letámadt és az arcomba nyomta a telefont. Elmondta, hogy az egyik osztálytársunk meztelen képeket küldött magáról egy fiúnak aki bosszúból továbbküldte a képeket. Még egy napba se telt bele, az egész iskola tudta. A lány nem jött egy hónapig, az igazgató pedig minden egyes osztályba bement és elbeszélgetett velünk. Arra kért minket, hogy fogadjuk vissza a lányt és ne ítéljük el, most arra van szüksége, hogy támogassuk őt. Ez így is lett. Mindenki hallgatott. De nem igazán azért, mert annyira segíteni akartak volna a lányon, hanem azért, mert féltek, hogy kitudódik, hogy kik azok akik továbbküldték a képeket és továbbmondták az egészet. Engem már akkor sem érdekelt más dolga, a pletykázástól pedig mindig is irtóztam, de meg volt a véleményem. Ostobának gondoltam a lányt, azt gondoltam, az egész az Ő hibája. Évek teltek el de még mindig azt gondolom, hogy magának köszönheti az egészet, de mégis, nem Ő az akit el kell ítélni, nem Ő az akinek a háta mögött össze kell súgni, nem Ő az aki megérdemli a gyűlöletet és az undort. Hanem a fiú aki megfenyegette és továbbküldte a képeket. A lány hibázott. De az, aki igazán bűnös, az a fiú. Azt, hogy miért is tudnám szembe köpni azokat az embereket akik ilyet tesznek lányokkal, azt majd egy kicsit később fejteném ki.
Ezek után már megszokottá váltak ezek a sztorik. Csak úgy mellékesen jegyeztük meg, hogy "Ó, képzeld xy meztelen képeket küldött magáról". Mintha ez az egész jelenség normális lenne, mintha normális lenne az, hogy random fiúknak küldenek a kortársaim intim képeket magukról. Nemrég beszélgettem erről az egészről a (férfi) edzőmmel, de az olyanfajta "képküldözgetésről" amikor egy lány a párjának küld meztelen képeket. Erről igazából elég stabil véleményem van, ami röviden annyi, hogy "Minek?". Ha valakivel együtt vagy az előbb-utóbb úgyis látni fogja a testedet, ha pedig még nem látta, akkor meg milyen ünneprontó messengeren megmutatni magad? Értelmetlen.
Az edzőm viszonylag egyetértett, de a válaszából azt szűrtem le, hogy valószínűleg már Ő is kapott már egy-két képet a barátnőitől, de egyértelműen kijelentette, hogy ezt is lehet "okosan" csinálni; úgy készíteni a képet, hogy ne legyen rajta az arcod, így simán letagadhatod ha vissza akarnak élni vele. De akkor térjünk vissza az alap kérdésre: Miért küld valaki, jelenleg tinédzserekről van szó, mivel én ehhez a réteghez tudok jobban azonosulni, meztelen képet magáról?
Kezdjük ott, hogy a tinikor az, amikor az ember felfedezi a testét, amikor teljesen megváltozik, ezért teljesen normális az, ha a tükör elé áll az ember és méregeti magát, próbál hozzászokni ahhoz, hogy már nem egy kislány hanem egy nő. Még abban is benne vagyok, hogy fogja valaki a telefonját és lefotózza magát kíváncsiságból, mert miért ne? Semmi baj nincs vele, ha utána kitörli az ember a képet. De sokszor amíg a testünk már felnőtt, a lelkünk még mindig egy gyerek és nem találjuk az egyensúlyt, nem tudunk mit kezdeni magunkkal. Talán ez az a bizonytalanság az ami egy fiatal lányt rávesz arra, hogy küldjön magáról egy képet. Szóval vegyük alapul ezt a lányt, aki visszaigazolásra vágyik, amit meg is kap. Gyönyörű vagy, tetszik a tested, kívánni való vagy. Jól hangzik nem? Hízelgő? Aztán belecsöppen az egészbe és észre se veszi, hogy elveszíti az irányítást és átadja annak az embernek aki az összes képet lementi a galériájában és naponta kér újabb és újabb fotókat. Az az ember, aki kihasználja a lány bizonytalanságát és a markába tartja, megfenyegeti, hogyha nem küld több képet, vagy isten tudja, hogy mit akar még a lánytól, akkor átküldi a képeket az ismerőseinek, szüleinek. Mert ebben a férfiben semmi nincs. Semmije nincs amivel "megszerezhetne" egy lányt és megtarthatná, csak egy patkány aki bosszúból cselekszik és fenyeget. És itt is van. A helyzet amiből nincs menekvés, nincs jó döntés, úgy érzi a lány, hogy megfojtja az egész helyzet. Nem tud mit tenni, következő nap már kint vannak a képei a világhálón. A lányt kiröhögik, a fiúk méregetik, leribancozzák, összesúgnak a háta mögött, gúnyosan méregetik, viccet csinálnak belőle. A lánynak el kell szenvednie a következményeit annak a hibának amit elkövetett, de kérdem én; meddig? Meddig kell elviselnie azt a megaláztatást amit egyetlen hibája miatt kap minden egyes nap? Mert igen, viselje a következményeit, tanuljon az esetből, de tovább kell lépnie, mert különben maga alá temeti az egész, az életét teszi tönkre. Mert a legtöbb ember imád máson csámcsogni, imád pletykálni, él-hal az új sztorikért és élvezettel nézi más szenvedését. A fiú pedig legtöbb esetben az egészet megússza, mert a lány túl akar lenni az egészen, nem akar feljelentés tenni, mert az hónapokig elhúzódhat. A fiú, aki gusztustalan módon kihasználta a lány bizonytalanságát és élvezte, hogy uralkodhat valakin, épp bőrrel és elégedetten nézi, hogy mit tett.
Félreértés ne essék, nem azt mondom, hogy mindenről az tehet aki ráír egy lányra, hogy "küldj magadról egy meztelen képet", mert tőlem aztán próbálkozhatnak, nyilván akinek helyén van asz esze és az önértékelése, az elküldi őket a búsba. Ehhez is két ember kell. Kell egy lány aki a kezébe veszi a telefonját és eleget tesz a kérésnek. Régebben nem bírtam felfogni, hogy miért, de most már át tudom érezni, hogy mi lehet az indítéka az egésznek. De még mindig nem tudom elfogadni. Soha ne gondold azt, hogy "ez csak egy ismeretlen, mit számít", mert amint küldesz magadról egy képet adsz valamit a kezébe amivel zsarolhat téged, mert hidd el a világ tele van ravasz, gusztustalan emberekkel akik élvezik, ha valakit a markukban tarthatnak. Ha pedig a pasidról van szó, akkor csak gondolj bele, mennyivel hangulatosabb előtte ledobni a melltartót mint a kamera előtt...
Fontos, hogy tisztába legyünk magunkkal, hogy ne egy ismeretlentől várjunk visszaigazolást, mert teljesen normális ha bizonytalannak érezzük magunkat a saját bőrünkbe, mert ez az időszak a változásról szól.
Mindenki hibázhat, amiből tanulni kell, de soha, soha ne hagyjuk, hogy egyetlen rossz döntésünk tönkre tegye az egész életünket.
