Sziasztok!
Nem, nem esik piros hó, békák se potyognak az égből és nem is holnapútan kiskedd van...Akkor mégis mi a francot keres itt ez a bejegyzés? Bejelenteni készülök valamit....Bezárom a blogot...Ez egy nagyon nehéz döntés volt, sokáig kellett gondolkozom, de úgy érzem ez a legjobb amit tehetek a blog, és a ti érdeketekbe. Köszönöm azt a sok örömteli pillanatot amit nektek, olvasóimnak köszönhetek, de eljött a búcsú ideje...
HA! Ugye, hogy bevetted? És még nem is hibázhatlak érte, hiszen a blog még egy páratlan zokninál is elhagyatottabb volt, mondhatni, néma csend és hullaszag uralkodott rajta, így nem meglepő ha a létezéséről is megfeledkeztél. Az az igazság, hogy a blog finoman szólva is zuhanórepülésbe csapódott be a blogger világ eltemetett blogjai közé, darabjaira hullott, és úgy is maradt, a kedves pilóta pedig ( khm..én ) egy kicsit se erőltette meg magát, hogy esetleg helyrehozza ezt a katasztrófát, mondhatni strucc-politikát végezve bedugta a homokba a fejét, és úgy tett mintha semmi se történt volna...Szóval, lefordítva civilbe, már több mint egy hónapja nem volt új bejegyzés a blogon és bevallom őszintén egy bekezdést se írtam azóta erre a blogra ami elég elkeserítő, hiszen ez az egyetlen amit vezetek. Mellette nem úgy kell elképzelni, hogy hevertem az ágyamon és a plafont bámultam, hanem a hétköznapjaim is elég zsúfoltak voltak, az órarendemről nem is beszélve, illetve a sport nagyon nagy szerepet tölt be az életemben és legjobban arra koncentrálok, DE ez nem azt jelenti, hogy nem hiányzik az egész bloggolás, inkább egy kicsit a háttérbe szorult ami egyáltalán nem tetszik nekem, pedig én döntöttem így, még ha akaratlanul is.
Össze akarom szedni magam és új bejegyzéseket hozni, nem akarom veszni hagyni ezt a blogot, se Lili Leonet. Úgyhogy, nem, nem zárom be a blogot, nem szabadultok meg tőlem, pedig tudom, hogy már reménykedtetek.
Mivel nem szeretném, hogy ez a bejegyzés csak erről, konkrétan a semmiről, szóljon, beszámolnék nektek arról, hogy mik történtek azalatt az idő alatt amíg távol voltam tőletek:
1. Egy kis pancsi
Beborultam(tunk) egy kenuval a Dunába.
Igen, a legmocskosabb részénél, és igen, akkor amikor kb. tíz métert kellett volna eveznünk a partra.
2. Torta
Egy japán fiúnak tortát adtam(tunk).
Hosszú sztori, de a lényeg, hogy nyáron egy szomorú japán fiúnak adtunk egy tortát a barátnőmmel, ezzel felvidítva őt. Ne is kérdezzétek...
3. Még egy japán
Lett egy képem a világ egyik legaranyosabb japán fiújával.
Ez is nyáron történt, valamiért nagyon vonzottam a japán embereket...De, legalább végre meg tudom különböztetni a japánokat és a kínaiakat.
4. RIP telefon
Beleejtettem a wc-be a telefonomat...még mai napig nem tudom felfogni, hogy komolyan megtörtént ez az eset...
5. Facebook profkép.
Oké, ez most röhejesen fog hangzani, és nem túl meghatározó része az életemnek, mindenesetre végre sikerült egy olyan profilképet csinálnom ami tetszik.
Oké, elképzelésem szerint sokkal érdekesebb és viccesebb dolgokat írtam volna le, de rá kellett, hogy jöjjek, hogy leginkább sok kicsi dolog vagy éppen személyes, olyan ami külső szemmel nem tűnne lényegesnek, dolgok történtek velem, szóval be kell érnetek ezzel az igen silány "élménybeszámolóval".
Igazából ennek a bejegyzésnek nem igazán volt értelme, de úgy éreztem, nem folytathatom csak úgy a blogot, mintha az az egy hónap kihagyás ott se lett volna.
Várlak titeket vissza a következő bejegyzésre!
Üdvözlettel;
Lili Nem Szabadultok Meg Tőlem Soha Leone
