2017. augusztus 20., vasárnap

Bloggereknek a Bloggerkedésről

Sziasztok!
Két bejegyzés egymás után? Nem, nem esik piros hó az égből és, nem, nem őrültem meg.
Elsőnek kezdeném azzal, hogy remélem ez lesz az első, és egyben utolsó olyan bejegyzésem amiben úgymond csak leírom a gondolataimat, nincs külön téma, csak én és a véleményem. Bár sokszor gondoltam arra, hogy csak leülök és kiírom magamból azt ami a bloggerkedésről és erről az egészről gondolok, de sose tettem meg, mert azt akartam, hogy a blogon csak minőségi, érdekes vagy épp vicces bejegyzések legyenek. Ezért se csináltam sose TAG-eket, mert nem hittem abban, hogy bárkit is érdekelne az, hogy mit válaszolgatok százszor olvasott kérdésekre. Igazából azt szerettem volna, hogy az olvasóim a cikkeimből ismerjenek meg, ne pedig előre kitalált kérdésekből, vagy pl. egy bemutatkozásból. Aztán átgondolva az egészet, arra jutottam, hogy lesz, ami lesz, én megírom ezt a bejegyzést és majd meglátjuk, hogy hányan fognak érdeklődni iránta.
Mindig is kíváncsi voltam arra, hogy vajon egy ismeretlen számára milyen képet festek magamról, sokszor eszembe jutott, hogy vajon az olvasóim feltették-e valaha azt a kérdést maguknak, egy cikkemet olvasva, hogy mégis ki vagyok én, hogy tanácsokat osztogassak, és "megmondjam, hogy mit csináljanak". Hiszen az olvasóim több mint fele valószínűleg még egyetlen történetemet sem olvasta, így fontosnak tartom, hogy hiteles legyek, mert kiráz a hideg a képmutató, hamis emberektől.
Na, már most azon jár a fejem, hogy a lényegre kéne térnem, és nem papolni, de az a helyzet, hogy ennek a bejegyzésnek nincs is lényege, csak úgy van, és kész. Azon gondolkodom, hogy lesz-e valaki aki egyáltalán elolvassa ezt. Mert simán lehet, hogy nem lesz. Hogy egy óra múlva fellépek a bloggerbe és a megtekintés mellett mondjuk egy húszas fog állni, és akkor most kimondom azt ami mi, bloggerek, mintha nem akarnánk soha bevallani, vagy már kezdek félni, hogy csak én érzek így, de engem zavar. Zavar, ha megírok egy számomra fontos bejegyzést, ami ráadásul tetszik is és úgy gondolom másoknak is fog, erre nem így lesz. Rossz amikor úgy érzed, nem fizetődik ki a belefektettet időd, munkád, abba amit csinálsz. Mégis úgy érzem, hogy nincs jogom panaszkodni, mert szinte mindig kapok egy-egy kommentet, lassan eléri a blogom a 30.000 megtekintést, és több mint nyolcvan feliratkozóm van, és ezt hihetetlenül megbecsülöm, mert ezek a számok nagyon nagyok, tényleg, elképzelhetetlennek tartottam ezt az egészet egy évvel ezelőtt, sőt talán még féléve is.
Viszont az ember mindig többet, és többet akar, nem éri be azzal amilye van. Bár ez nem hangzik túl jól, van olyan helyzet amikor előnyös lehet, pl. egy sportolónál, hiszen addig küzd amig első nem leszel, nem éri be mondjuk egy ötödik, vagy egy második hellyel.
Szóval, valami ilyesmit érzek akkor is amikor egy bejegyzésemre nem érkezik annyi olvasó mint amit reméltem, nem helyes? Nem ezért kéne írnom? Nem a megtekintés számít? Lehet, de akkor is így érzek.
De mire is akarok kilyukadni? Ez az egész "leírom, hogy mit gondolok" dolog abból indult ki, hogy rámentem a cseréimre és rá kellett, hogy jöjjek, sok blog bezárt, szünettel, nem folytatják és egyebek. Aztán eszembe jutott a sok panaszkodó blogger, hogy a mostani írok, meg maga a blogger világ mennyire rossz lett. Ez pedig, a sok abbamaradt blog, és az emberek akik szerint a mostani bloggerek elvannak cseszve, arra ösztönöznek, hogy folytassam tovább, hozzak érdekes, vicces, esetleg hasznos bejegyzéseket, hogy megmutassam, még itt vagyok. Még itt vagyunk. Mi, normális, értelmes, segítőkész és vicces bloggerek, akik lehet, hogy nem nyolc-tíz éve bloggerkednek, de ugyanolyan fontos számukra az, hogy ne arról írjanak, hogy apuci, hogy dugja meg a lányát, hanem minőségi és jó tartalommal próbálják színesíteni a blogger világot. Illetve sokszor hallom, hogy nincs olvasó, hogy nincs értelme blogot nyitni mert senki se fogja követni. De ez a probléma rossz irányból van megközelítve. Mert ha nincsenek blogok, akkor olvasók miért lennének? Az a helyzet, hogy már több mint egy éve egyetlen történetes blogot sem követek, mert egyszerűen nincsenek. Ha fellépek egy blogger csoportba szinte az összes megosztás egy mindenes blog írójától származik, történetek sehol maximum novellák. Bevallom hiányzik, régebben több mint öt sztorit követtem és legalább annyira szerettem olvasni és kommentelni mint írni. Ennek az lehet az oka, hogy egy történetes blog nem kis meló, ha az ember tényleg komolyan veszi, és átgondolja a sztori menetét, a szereplők személyiségét és hasonlók. Ráadásul ott előre meg kell írni több fejezetet és nagyobb a rizikója, hogy esetleg elfogy az ötlete vagy éppen a kedve az írójának. Ezért is van sok bloggernek még írásba lévő története amit nem publikál. Hozzátenném, nekem is van egy, és a legtöbb írónak is, akit ismerek. Szóval ennek is kétoldala van, ha nincs blog, nincs olvasó. Ha pedig esetleg egy olyan blogger olvassa ezt akinek van futó, történetes blogja az megosztaná velem a tapasztalatait? Hogy tényleg annyire kevés az olvasó, hogy nem éri meg belekezdeni egy blogba? Pedig szerintem lenne rá igény, legalábbis nekem hiányzik az az érzés, hogy izgatottan várjak egy új részt és kétoldalas kommenteket írjak blogokhoz. Vagy csak én érzek így?
Azzal pedig nem lehet mit kezdni, hogy ez a felület is megváltozott...minden változik, mivel egyre többen vagyunk, több blogger és ezáltal több lehetőség van arra, hogy rossz, vagy éppen jó, történetek kerüljenek fel a világhálóra.
Talán csak ennyit akartam, kiírtam magamból azt amit gondolok, és bevallom egy kicsit hülyén érzem magam miatta, mert bár mindig van saját véleményem, nem szoktam bárkivel, főleg nem mindenkivel, megosztani. De, talán ez a legjobb amit tehetek, és remélem, nem csak én érzek így, és nem én vagyok az egyetlen akinek megfordultak az agyában ezek a gondolatok.
Ki tudja, talán senki se fogja elolvasni ezt a bejegyzést, vagy talán ez lesz az egyik legnézetebb...Mindegy, én annál többet nem tudok tenni, hogy megírom a tőlem telhető legjobban a bejegyzést, és várok...(a pontpontpont mindig jó egy befejezésre, drámai, meg minden)...😊





12 megjegyzés:

  1. Hello! :3
    Szóval, nem tudom, ez a blog eddig miért kerülte el a figyelmem, pedig már ezerszer lementettem magamnak. De most itt vagyok, pedig senki sem kérte, höhö :D
    Minden egyes mondatodat átérzem, főleg a történetes blogokkal kapcsolatban. Már alig látok olyanokat (és persze, olvasok és szeretek mindenes blogokat is, de akkor is hiányoznak a történetek), pedig pár éve rengeteg, nagyon jó történet futott bloggeren, és én faltam őket. Aztán sorra zártak be, és a régen imádottjaim közül már egy sincs és ez végtelenül elszomorít.
    A cserés rész pedig még mindig sokkol, de legalább tudom, hogy nem csak nálam van ez. Pont a múlt héten rendeztem át designváltoztatás miatt a cseréimet, és megfogadtam, hogy bezárt, eltűnt blogokat nem teszek bele (a befejezetteket meghagytam természetesen), mert annál több idő képeket keresni és kódolgatni. Még mindig le vagyok fagyva tőle,hogy az az eredmény, hogy a több, mint 45 emberből a fele aligha megmaradt.
    És akkor most jelentkezek, hogy egy ember elolvasta a bejegyzésed és tetszett neki <3 :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sziaa!
      UUU, mindig örülök ha egy új ember fedezi fel a blogom, főleg ha tetszik is neki :D Én is épp arra készülök, hogy a bezárt, törölt blogokat levegyem a cseréim közül...Hát, nem fog túl sok maradni, sajnos...
      Köszönöm, hogy kommenteltél! <3 <3

      Törlés
  2. Szia! Egyetértek. Nekem régebben volt egy blogom, de azért is zártam be, mert nem volt nézettség, meg nem foglalkoztam vele... amikor abbahagytam elkezdett hiányozni. Most új blogot indítottam: itt sincs nagy nézettség, de imádom csinálni és nem fogom abbahagyni. A történetek nekem is hiányoznak. Én nem akarok előítéletes lenni, de általában wattpadon írnak, nekem nem jönnek be... Apucis szinte mind... Lehet az én régi blogom is a cseréid között van, őszintén bevallom nem emlékszem. Nekem most egyetlen cserém sincs... esetleg? :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen ott az enyém is. "Egyszerű pillanatok". Töröld ki nyugodtan. :)

      Törlés
  3. Jaj most visszanéztem, úgy hiányzik! Szerintem megnyitom újra. :D hangulatingadozásaim vannak bocsi :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Najó! Eskü utolsó amit írok: nem nyitom meg, már látom benne amit nem szerettem. Talán átviszek pár régebbi bejegyzésem... Bocsánat, nem hiszem hogy nagyon érdekelnek a problémáim :D

      Törlés
    2. Szia!
      Bár én a nézettséghiány miatt még nem zártam be blogot, de mint írtam a bejegyzésben, nekem sem esik jól, de velem is az volt, hogy túlságosan szerettem a történetet, ahhoz, hogy abbahagyjam, és szerintem ez a helyes hozzáállás.
      És igen, benne vagyok a cserébe, csak kérlek küldj egy linket :)
      Pont most néztem át a cseréket és felfedeztem, hogy már nincs meg a blog :( De azt jó ötletnek tartom, hogy átviszel pár bejegyzést! :D
      Köszönöm, hogy kommenteltél! <3

      Törlés
    3. https://azallatokabarataink.blogspot.hu/ Itt van! Én is kiteszlek :)

      Törlés
  4. Szia. Elolvastam a bejegyzésedet, és igazán tetszett. A történetes bloghoz annyit írnék, hogy pl nekem egy focis fanfictionom van két kevésbé ismert vagy inkább kedvent focistával. Lehet pl ha Ronaldoról v Messiről írnék akkor több olvasóm lenne, de ők úgy sosem mozgattak meg. A megtekintések általában változók, és igen, nagyon sokszor elgondolkoztam a bezáráson, de aztán mégsem törtnt meg, mert azt mondtam h igenis beszeretném fejezni. További sok sikert. .Puszi Andrea :).

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Annyira át tudom érezni azt amit írtál...Az egyik blogomnál ugyanez volt, hogy már nem nézték annyian, de úgy voltam vele, hogyha másért nem, akkor magamért befejezem a történetet, mert érdemel ennyit.
      Köszönön, neked is! :)

      Törlés
  5. Szia!
    Én is egy "történetes" blog lennék (akármennyire is nem tetszik az elnevezés :D ). Lassan egy éve írok és nálam is az a tendencia, hogy a novellák és kisregények alig olvasottak, míg az elmélkedős/véleményt kifejtősök olyan nézettséget kapnak, mint azelőtt egyik bejegyzésem se. Kicsit elszomorító ez, hiszen elsősorban vallom magam írónak és aztán bloggernek, de nem egyszerű a mai bloggervilágban kitűnni, gyorsan sikeresnek lenni.
    Szerintem ez inkább most már egyfajta türelemjáték, nagyon sok blog van de nagyon sokan fel is adják az első akadályok után. Rengeteg a platform és nehezen találnak ránk az olvasók, ergo "meg kell várni, míg kiperegnek a gyengébbek", akármilyen csúnyán is hangzik ez. Másrészt pedig a bloggernek is fejlődie kell és megtalálni azokat az eszközöket, ahol elérheti a jövendőbeli olvasóit. Egyik sem történik meg egyik pillanatról a másikra. Másrészt ezt látom a (szerintem) sikeres bloggereknél is, évek kellettek nekik, míg oda jutottak, ahol most vannak és bizony én sem követtem őket az elejétől.
    Remélem nem fogod feladni, mert szeretem a blogod és az Arcobaleno kihívásod is nagyon élveztem. Sok kitartást!

    Niki

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Igen, tudom miről beszélsz, mert mielőtt elkezdtem volna ezt a blogot nekem is csak "történetes" blogjaim voltak amiknek messze nem volt olyan nézetsége mint ennek.
      Teljesen egyetértek!
      Nem áll szándékomban elhagyni ezt a blogot, kitartóan folytatom tovább, ha már másért nem, akkor a saját szórakoztatásom miatt. :D Nagyon örülök, hogy szereted a blogot, és köszönöm, hogy kommenteltél! <3

      Törlés