2018. május 27., vasárnap

Miért lett menő érzéketlennek lenni?



Tumblr idézet level 100


Kezdeném ezt a bejegyzést magammal. Én az az ember vagyok, akit ha nem ismersz jól akkor az égvilágon semmit nem tudsz leolvasni az arcáról. Nem veszed észre ha valamivel megbántottál vagy ha valami rosszat mondtál, mert olyan pókerarccal tudok tovább rád nézni, hogy az hihetetlen. Ezt szeretem magamba, mert így nem tudnak bántani, mert csak azt bántják, akin látják, hogy rosszul esik neki (ez az első dolog amit megtanulhatsz az általános iskolától). Viszont én nem olyan vagyok aki azt mondja, hogy leszarom és megrántja a vállát, miközben legbelül megérintett az, amit mondtak neki. Ha valaki nem áll közel hozzám akkor az tényleg nem tud megsérteni, jó emberismerőnek gondolom magam ezért meg tudom válogatni azt, akiből egyszerűen csak a féltékenység vagy a rosszindulat beszél, ezért is elég nehéz megbántani.
  Viszont a barátaimmal és a családommal más a helyzet, azokkal akiket közel engedtem magamhoz. Ha ők megbántanak az rosszul esik, de ilyenkor is, rezzenéstelen arccal tovább álltam, nem beszéltem velük, kerültem őket, szinte rájuk se néztem. Semmibe vettem őket, ezzel bűntettem őket és ahelyett, hogy eléjük álltam volna és megmondtam volna, hogy "idefigyelj, rosszul eset az amit mondtál/csináltál, magyarázd meg inkább, hogy miért tetted", inkább a haragot választottam. Mert dühöngeni, ordibálni, semmibe venni az embert sokkal könnyebb mint megbeszélni azt, ami bánt...De sokkal fájdalmasabb is.


Teljesen logikus, nem?




Csak gyűlik az emberben a harag, a sérelmek felhalmozódnak és kirobbannak egyszer amikor legkevésbé számítasz rá, úgyhogy felhagytam a pókerarccal, felhagytam azzal, hogy olyan szinten védjem magam másoktól, hogy jéggé váljon a szívem, most már igenis megmondom, ha bánt valami, mondjuk lehet kell hozzá egy fél nap, hogy átgondoljam magamban, hogy mit is érzek igazából és, hogy azt, hogyan is tálaljam, de nem fogom eljátszani a jégkirálynőt aki mindenre magasról tesz, miközben belül igenis fáj neki minden egyes sértő szó. Mindig is nehéz volt és nehéz lesz beszélni az érzéseidről másoknak, mert sebezhetővé tesz, de pont ezért kell tudni, hogy kiben bízhatsz meg, ki az aki nem fog visszaélni vele. Nyilván vannak olyan emberek akiket túl sok csalódás ért, és ezért nehezen bíznak meg újra valakiben, viszont a legtöbben szerintem csak szimplán félnek attól, hogy a többi ember gyengének gondolja azért amiért érez, és azért amiért ezt ki meri mutatni. Pont ezért, hihetetlen menő lett mostanság eljátszani, a mindent leszarok, semmi sem érdekel, mindenki csak bánt, dolgot. Az egész bejegyzés onnan indult, hogy megláttam egy tumblr idézetet, aztán még egyet, és még egyet, ami ugyan arról szólt; legyél érzékletlen mindennel szemben. De mégis az a poén, hogy sok ember azt gondolja, hogy milyen erős az aki nem mutatja ki azt amit érez, hogy ez milyen bátor dolog! Milyen erős ember az, aki képes mindent elfojtani magába, csak a kérdés, hogy meddig, és minek? Ez csak félelem. A 21.században ahol már sokan tényleg rezzenéstelenül mennek el mások mellett, akik csak magukkal tőrödnek, akiket nem érdekel semmi és senki és képesek átgázolni bárkin, cseppnyi bűntudat nélkül a cél érdekében, pont az lesz a bátor aki kiáll a sorból és nem csak fejjel ront neki mindennek, hanem hallgat a szívére is. Ezt úgy mondom, hogy én is inkább racionális vagyok, mintsem érzelmek alapján döntsek. Soha nem leszek olyan amber aki anélkül, hogy gyengének érezné magát, sírna mások előtt, idő kell ahhoz is, hogy átgondoljam mit is érzek és sokszor nehezen nyílok meg még azok előtt is akiket szeretek, de akkor se leszek egy érzéketlen, leszarok mindent és mindenkit, ember.



Végül is minek? *a falba veri a fejét*




 Összegzéskép az a véleményem, hogy nem, egyáltalán nem kéne menőnek lennie ezeknek az idézeteknek, de megértem őket, mert a mostani világban egyáltalán nem baj ha be tudod vetni a pókerarcod és magad köré tudsz építeni egy falat, mert nagyon sok seggfej van akitől jobb ha megvédi magát az ember, viszont akkor tényleg ne érdekeljen, hogy mit mondanak azok az idióták, tényleg építs magad köré egy olyan védőfalat amiről lepattannak a felszínes szavak, sértések, vagy a rosszindulatú megjegyzések, mert nem érnek annyit, hogy ezek miatt elzárkózz azoktól is akik viszont megérdemelnék, hogy őszinte legyél velük az érzéseiddel kapcsolatban.

4 megjegyzés:

  1. Szia! :) Nagyon jó kérdést tettél fel, és erről nekem is megvan a véleményem. Vagyis a mai világról, a 21. század emberéről, viselkedéséről. Úgy vettem észre, hogy a társadalom pszichopatákat termel ki, hiszen akinek nincsenek érzései, semmi nem hatja meg, az már nem áll messze ettől. Mindenki azt mondja, hogy ne foglalkozz semmivel, csakis saját magaddal, a te életeddel. Ez a túlzott mértékű pletykálkodás miatt indult, de mára már olyan elterjedt lett, hogy azzal sem foglalkozunk, aki rászorulna. Elfordítjuk a fejünket, nem segítünk senkinek, mondván: nem az én dolgom.
    Sajnálom, hogy ilyen rövid lett ez a bejegyzés, mert bővebben is lehetne elemezni a dolgot.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Teljesen igazad van, ijesztő, hogy merre halad a világ...Én ennél hosszabban nem tudtam a témáról írni, húzva vagy hülyeségeket írni meg nem akartam, de én is szívesen olvasnám más véleményét erről a témáról! :) Köszönöm, hogy kommenteltél!

      Törlés
  2. Ezt már én is észrevettem sajnos, pedig az nem tesz jót semmilyen szempontból sem, ha eltemetjük magunkban az érzéseinket és csak őrlődünk. Egyrészt a problémáink maximum még jobban elfajulnak, másrészt saját magunkat őröljük fel.

    Niki

    VálaszTörlés