Új év, Új én? - avagy, miért is lenne jobb 2018?

Bevallom őszintén a november végén, december elején mondhatni szinte teljesen magam alatt voltam. Tudjátok, amikor az embernek egyszerűen mindenből elege lesz, belefáradt már a mindennapi rutinba, az emberekbe és az elvárásokba, amikor semmi másra nem vágyik csak magányra, esetleg, hogy kisírja magát, vagy széttépjen valamit tehetetlen dühébe, vagy egyszerűen csak átaludni a fennmaradó időt addig amíg nem érzi azt, hogy újra rendben van. De nyilván ezt senki sem engedheti meg magának, mert a világ megy tovább és nem fáradozik azzal, hogy megvárja azokat akik lemaradtak, vagy egyszerűen már nem bírják a tempót.
Igazából nem ez az első évem ami nem éppen a legpozitívabban zárul, mintha csak egy lejtőn gurulnék le év közben, és decemberre érnék le a végére. Az év utolsó hónapjára már elfáradok, gondolom ezzel nem vagyok egyedül, fáradtan pedig sokkal nehezebb a toppon lenni, hozni azt a szintet amit egész évben produkáltál, legyen itt szó munkáról, iskoláról, sportról vagy egyáltalán arról, hogy mennyi a motivációnk. De aztán mindig ott van a gondolat, hogy hé; még csak egy kicsit tarts ki! Mindjárt itt van 2018 és akkor...és akkor mi van?  Új erőre kapsz? Hirtelen minden rosszban meglátod a jót? Motiváltabb leszel? Kipihentebb? Vagy esetleg 2018, január elseje is egy ugyanolyan nap lesz mint a többi...Legalábbis ezt gondoltam akkor, amikor ott voltam magamba zuhanva, nulla életkedvvel és erővel, és felhúzott szemöldökkel néztem azokat a cikkeket amik arról szóltak, hogy "Új év, Új én", meg álmok megvalósításáról és hasonlók. Úgy gondoltam, hogyha nem lenne időszámításunk, nem tartanánk számon az éveket, akkor ez a nap is ugyanolyan lenne mint a többi, unalmas, fárasztó, monoton. Azt gondoltam, hogy ez az egész, az újév, csak fel van fújva és csak újabb lehetőséget add az embereknek, hogy hazug ígéreteket és álszent, reménytelen fogadalmakat tegyenek, amikről az év közepén úgyis megfeledkeznek. Talán volt igazság abban amit akkor gondoltam, de biztos vagyok benne, hogy az újév nem (csak) erről szól.
Mert nekünk, mindenkinek, igenis szüksége van arra, hogy legyen egy nap amikor úgy érezzük, hogy igen, most újra kezdhetünk mindent, elhagyhatjuk a "démonjainkat", összeszedhetjük magunkat és újult erővel nekieshetünk a következő évnek.
És igen, lehet, hogy a "utálom magam, az életem és mindenkit aki körül vesz" énemnek igaza volt abban, hogy ezt csak egy felfújt ünnep, ami csak arra jó, hogy pár ember a háta mögött hagyja a hülyeségeit és úgy tegyen mintha attól még mert új évet írunk egyszer csak minden rendben lesz, de a többség szerintem nem ezt teszi.
Mert a többségnek, beleértve engem is, nem mindig van ereje ahhoz, hogy egyedül felálljon miután a földön maradt, nincs már elég ereje ahhoz, hogy belekezdjen valami újba és hogy az egyik napról a másikra megváltoztassa a mindennapi életét. Hát ezért van az újév, hogy ezek mind lehetségessé váljanak az egyik napról ( december 31-január 1) a másikra, mert igen van olyan amikor szükség van valamire amibe kapaszkodhatunk és ez pedig egy új lehetőség, új remény, új év.
Úgyhogy igen, hiszek abban, hogyha nem is Új év, Új én, de megváltozhat a hozzáállásunk a dolgokhoz és új erőkre kaphatunk.
Lehet nem lesz jobb 2018, mert az életben olyan dolgok jöhetnek közbe amikre sose számítana az ember, akár pozitív akár negatív dolog, de úgy gondolom, hogyha te úgy állsz hozzá az akadályokhoz, hogy jöhet bármi én megtudom, de mindenképp megpróbálom, legyőzni akkor bármi lehetséges.
Kívánom nektek, és egyben a jövőbeli énemnek is, hogy a célokat amiket kitűztetek magatok elé azt ne veszítsétek szem elől, tartsatok ki mellettük és minél közelebb kerüljetek a végcélhoz, legyen az bármi is ami fontos nektek, illetve azt, hogy mindig legyen erőtök felállni a földről és továbbmenni. Mert "nem az a baj ha földre kerülsz, hanem az, ha ott is maradsz".