2017. július 31., hétfő

Blogger barátság



Ezt a bejegyzést (szerencsére) saját tapasztalatból írhatom. Az elején kezdeném az én "történetemmel". Már akkor belebotlottam egy másik bloggerbe amikor az első történetem ötödik részét írtam. Hamar rátaláltunk a közös hangra, tényleg Ő volt az akire mindig számíthattam ha egy bátorító szóra, vagy egy új kommentre volt szükségem. Aztán kb. az ismeretségünk egyéves fordulóján nyitottunk egy közös blogot, amit sajnos nem folytattunk és innentől megszakadt a kapcsolatunk. Így visszagondolva, nem igazán barátok voltunk, hanem bloggertársak akik megtalálták a közös érdeklődési kört, de mindenesetre az biztos, hogy sokat köszönhetek neki.
Utána sokáig nem ismerkedtem meg mással, aztán elkezdem több blogot olvasni és az én történetemet is többen olvasták. Így kialakult egy adott látogatási köröm, akik kommenteltek a részek alá és akiknek én is olvastam és szerettem a történeteit. Négyen voltunk, talán már egy éve támogattuk egymást anonimen, kommentben, amikor az egyikünknek jött egy ötlete, hogy mi lenne ha csinálnánk egy blogger csoportot amiben beszélgethetünk és jobban megismerhetjük egymást, esetleg segítünk a másiknak blogolással kapcsolatban.
Be kell, hogy valljam, nem igazán hittem az internetes barátságokban, de ez a csoport eloszlatta a kételyeimet a dolog felől. Mert igenis létezik, csak nem abban a formában, hogy ráírsz egy random emberre, hogy "mizu" Ő pedig ha épp kedve tartja válaszolja, hogy semmi. Sem úgy, hogy egy idegenre rázúdítod a problémáidat az interneten. Mert úgy, mint minden más barátságban, az interneten is meg kell ismerned a másikat.
Szóval most ott tartok, négy, most már lassan két éve öt, bloggerre tényleg azt mondhatom, hogy a barátaim akiknek elmondanám ha valami baj van, ha ihlet hiányom lenne, ha látnák egy helyes pasit az utcán, vagy ha segítségre lenne szükségem, esetleg ha egyszerűen csak beszélgetni szeretnék valakivel, mert szerintem nem telik el úgy nap, hogy ne beszélgetnénk a csoportba valami komoly vagy inkább, gyakrabban, kevésbé komoly témáról.
Szóóóval elég is legyen a mesedélutánból, a bejegyzés lényegére térnék, vagyis, hogy a tapasztalataim szerint, mik az előnyei és a hátrányai egy blogger barátságnak. Akkor kezdjük is az előnyökkel mert abból bőven több van.




1. Segítenek

Kezdjük a legegyértelműbb dologgal. Ezeknek a barátságoknak az összekötő kapcsa maga az írás, bloggerkedés, tehát ez az a téma amiben bármikor segítséget kérhetsz, tippeket kaphatsz. Nyilván egy sulis barátodnak nem mehetsz panaszkodni, hogy ihlet hiányod van, már egy hete nincs új bejegyzés és ketten leiratkoztak, ráadásul a fejléced is ronda, mert valószínűleg egy ilyen "neked meg mi bajod van" tekintetet, jobbik esetben csak egy "oké"-t, fogsz válaszul kapni. De ha ugyanezt elmondod egy bloggernek sokkal együttérzőbb lesz és akár tanácsokkal is el tud látni. Úgyhogy éljenek a blogger barátságok!

2. Kiváló pszichológusok
Sokszor ha bánt valami, történt egy olyan dolog az életedben amit nem értesz vagy éppen nem tudsz vele mit kezdeni, akkor jól esik valakinek elmondani aki kívülálló, hiszen legtöbbször jól áttudják látni a helyzeted és olyan dologra is rátudnak világítani ami neked eszedbe se jutott volna. Erre pedig kitűnőek az internetes barátok akikben megbízol, mivel mi bloggerek az írás miatt nagyon jól beletudjuk élni magunkat más bőrébe, ezért biztos vagyok benne, hogy tudunk segíteni ilyenkor egymásnak.


3. Őszinte vélemény
Ha vannak blogger barátaid akkor mindig lesz kihez fordulnod ha egy őszinte véleményre van szükséged egy történettel kapcsolatban.

4. Van hová tartoznod

A bloggereknek amúgy is van mindig hová elmenekülni a világ elől ha éppen úgy tartja kedvük. Már azzal is, hogy írsz egy blogot tartozol valahova, mégpedig hozzánk bloggerekhez, de ez egy elég nagy társaság, tele kedves, segítőkész bloggerekkel vagy éppen ezeknek a szöges ellentétével, úgyhogy mindig jó ha van egy szűkebb baráti köröd a bloggerek közt is. Hiszen bármi is történjen veled, tudod, hogy az az egy-két, az én esetemben öt, ember mindig ott lesz, meghallgat és próbál segíteni.





Ez az a fő négy előnye annak ha van egy blogger barátod, persze a kisebb dolgok mellett, mint pl. a belső poénok, vicces beszélgetések, esetleg egy közös blog vagy történet, de ezek mind egyénenként váltózóak, úgyhogy ezért, csak így mellékesen, de nem kevésbé fontosan, jegyzem meg.

Most pedig jöjjenek a hátrányok. Ezeken többet kellett gondolkodnom, mert az igazság szerint egy sem jutott eszembe, de nem akartam azt a hatást kelteni, hogy csak a jót írom le a témával kapcsolatban és úgy teszek mintha minden rózsaszín meg csillámpónis lenne. Úgyhogy itt is van pár, nem is hátrány, inkább hibának nevezném, amit már tapasztaltam más bloggereknél, vagy épp a saját bőrömön.



1. Közös blog

Szerintem ezt már nagyon sok blogger, köztük én is, elrontotta egyszer. Megismerkedtetek egy bloggerrel, olvastátok már pár bejegyzését, történetét, elkezdtek írni egymásnak, úgy gondoljátok ismeritek egymást. Aztán eszetekbe jut, hogy mi lenne ha csinálnátok egy közös blogot ééés BUMMM, ennyi volt. Mert egy közös blog több bukkanóval jár mint azt az ember gondolná, és ha egy olyan emberrel kezdtek egy blogot akit még nem igazán ismertek, nem tudjátok milyen tempóban ír, mennyire kitartó és hasonlók akkor ennek az egésznek egy bezárt blog, sőt lehet, hogy egy barátság végét is fogja jelenteni...Úgyhogy semmit sem kell elsietni, csak tényleg azzal nyissatok közös blogot akit ismertek. Ezért sem támogatom túlzottan azt, amikor valaki kiírja egy blogger csoportba, hogy ki akar vele egy közös blogot írni, úgy, hogy nem is ismerik egymást...Persze mindenből sülhetnek ki jó dolgok, de az esetek többségében ez nem így van. Persze ez nem azt jelenti, hogy le kell mondanotok arról, hogy írjatok egy közös blogot másokkal, mert bár egyszer én is elsietettem a dolgot, később újra lett egy közös blogom a bejegyzés elején említett bloggerekkel amit imádtam(tunk) írni.


2. Magánélet

Bár fontos, hogy megbízz a másikba, azért sosem kell elfelejteni, hogy sokáig mégiscsak egy ismeretlennel beszélsz, nem kell rögtön rázúdítanod a másikra az összes gondodat és nem is kell túl rámenősnek lenned (mi a teljesneved, hol laksz stb.) mert lehet, hogy csak kíváncsi vagy, de ez elsőnek elég személyes infók amit nem szívesen adnék ki bárkinek, még ha blogger is a személy. Hagyni kell egy kis magánéletet mindenkinek, később úgyis mindent tudni fogtok egymásról ha tényleg sokáig tart a barátságotok.


3. Hello, valóvilág
Ha van egy internetes barátod akiben megbízol, megért téged és tényleg nagyon jóban vagytok, akkor sem szabad elfelejteni, hogy a való életben, a mindennapokban, pl. a suliban, is kell keresned a kapcsolatokat. Mert egy internetes barát nem lehet mindig melletted.

4. Megszokás
De tudjátok, hogy mi a legveszélyesebb a blogger barátságokban? Hogy mi a legeslegnagyobb hátránya? Az, hogy hozzászoksz a jófej emberekhez. Hogy az emberiségbe vetett hitted visszatér amikor velük beszélgetsz, de aztán kilépsz az utcára és újra lesúlyt, hogy mennyi hülye ember létezik. Úgyhogy, magamat ismételve, éljenek a blogger barátságok!


Ennyi is lenne ez a bejegyzés, egyébként pedig köszönöm Eszternek, Ö adta az ötletet, hogy írjak erről. :) Illetve, elnézés, hogy eltűntem egy jó pár hétig, a nyaram sűrűbb, fárasztóbb és rövidebb mint mit gondoltam. De remélem nektek jól telik!

7 megjegyzés:

  1. Már hiányoztak az írásaid, mindig néztem az Olvasni valólistám, és hiányzott a neved onnan, mindig örömmel jöttem hozzád olvasni.:)
    Nagyon tetszett a cikk.:)
    Puszi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Ennek nagyon örülök! Mostantól tényleg próbálok aktívabb lenni (:
      Köszönöm, hogy kommenteltél! ♡
      Szia!

      Törlés
    2. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

      Törlés
  2. Szia, Lili!
    Húha, most nézem, hogy én már hónapok óta nem írtam neked kommentet :O Pedig minden bejegyzésedet elolvastam, nem tudom, miért nem hagytam nyomot magam után... Na mindegy, most igyekszem behozni a lemaradásomat ;)
    Amikor megláttam, hogy ezt a témát választottad, kábé felsikoltottam örömömben, mert bár úgy-ahogy sejtettem, hogy mi a véleményed a dologról, azért szívesen elolvastam volna a cikkedet. És milyen jól tettem! Mint mindig, most is szuper lett, csak úgy faltam a sorokat, és közben bólogattam, hogy igen, ez mennyire igaz, jaj, de imádom ezt a csajt :D Ugye írtad az elején, hogy sokáig nem nagyon hittél az internetes barátságokban, és ezzel én is így voltam. Amikor elkezdtem blogolni, és megkaptam az első kommenteket, még nagyon félve válaszoltam rájuk, csomószor átgondoltam, hogy mit is írhatnék, amivel nem spoilerezek, meg nem néznek az emberek totál lököttnek, néha még anyukámat is megkérdeztem, hogy az adott válasz mennyire állná meg a helyét xddd (jah, Maja meg az önállóság xd) Aztán kb egy-két héttel a blogom nyitása után (amikor már fent volt legalább 5-6 rész) Lauren rám írt valamivel, és még neki is nagyon félve válaszoltam. Hiába, elég durva sztorikat hallottam a netes kapcsolatokról, és bár nem gondoltam hogy Laurennek a kislábujjam kell (chh naiv) azért volt bennem egy kis félsz. Aztán egyre többet dumáltunk, közben Sofiával is jóba lettem, vele először gmailen beszélrünk, aztán laurennek jött a csoport ötlete, és innentől már tudod :D De az biztos, hogy rengeteg jófej ember van a bloggervilágban, én is egyre több emberrel beszélgetek, és bár nem mondanám mindnyájukat a barátomnak, azért néha jó kicsit kiszakadni a "normális" világból, és dumálgatni, tanácsokat adni, fangörcsölni másokkal:) De azért a mi kis ötösünk nagyon ott van. DLLLR for life! <3 :D Minden annyira, de annyira igaz, amit leírtál, egyébként azért is szerettem annyira ezt a cikket, mert kicsit nosztalgiáztam miatta. Egyébként tökjó, hogy először csak a blogjainkról, meg a THG-ről beszéltünk (nem tudom, mennyire emlékszel, de még egy kihívást is megcsináltunk a trilógiával kapcsolatban :D ) aztán ahogy közelebb kerültünk egymáshoz, feljöttek más témák is és ahwww... imádom ezt a csoportooot *.* (btw csak engem zavar, h minden mondatomban benne van az "aztán"? xd) Amúgy a segítős részben az is nagyon igaz, hogy mások, akik nincsenek benne ebben a világban, nem nagyon értik meg a bajainkat. Emlékszem, két éve, amikor megkaptam életem első Dorothy Blog Awardját (úristen, azt de untuk már xd) nagy boldogan meséltem a legjobb barátnőmnek, hogy képzeld, kaptam egy díjat, ő meg rám nézett, és így: "Aha, Írtál egy blogot, és ezért kaptál egy díjat. Hát jó." Szerintem valami Nobelben gondolkozott, vagy nem tudom :DDD
    A múltkor azt írtátok, hogy én vagyok a csapat legjobb pszichopatája... akarom mondani, pszichológusa. Bár ezt nem tudom teljesen megerősíteni, tekintve, hogy magamnak nem adok tanácsokat (az kellene még, hogy skizofrén is legyek :P ) de azért azt meg kell hagyni, hogy Ti is nagyon jól tudtok segíteni nekem, ha valami égbekiáltóan nagy csapás él a karrieremben (értsd: nem találok designert a blogomhoz) az egészségemben (értsd: meg akarok halni edzés után) vagy akár a magánéletemben (értsd: Kislábujj Alex megnyomorítja a végtagjaimat, vagy sürgősen szükségem van egy ásóra, hogy megmentsem életem egyetlen Theójának életét #szerelmiháromszög #szóismétlés)
    (folyt.köv.)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Meg aztán, a közös poénjaink nélkül sem lehet megmaradni. Ott van mindjárt a fent említett kislábujjgyilkos, meg azért a Blomquist-styleról se feledkezzünk meg XDD Jézusom, az is már vagy egy éve volt, mennyit röhögtünk azon! *a képernyőre meredve felidézi, hogy komolyan képes volt egy egész éjszakán át a szereplői szexuális életéről dumálni, és közben majdnem meghalt a röhögéstől* Apropó, ha már itt tartunk. Közös blogoook<3 Nem tudom, hogy vagy vele, de szerintem az OV hihetetlenül összehozott minket, és abban a másfél (?) évben, amikor írtuk, rengeteget erősödött a kapcsolatunk. Én meg kb hetente beírtam a csoportba, hogy "Lányook, halljátok, láttam egy embert a buszon/strandon/suliban, aki tök úgy nézett ki, mint Carlos/Julio/Ara/XY szereplő" :D Szóval, én abszolúte nem bántam meg azt a blogot:) Főleg az Ara-Cri párbeszédeket szerettem benne, kész élmény volt veled "veszekedni", még ha csak a szereplőink tették is azt :DDD
      És hát igen, mint mindennek, ennek is vannak negatív oldalai. Például tényleg nem szabad csak úgy lerohanni a másikat, fontos észben tartani, hogy ez olyan, mint egy élőben folytatott beszélgetés. Tehát, ha megismersz valakit, ahhoz sem azzal mész oda először, hogy "Szia, megnézhetem a lábujjad?". Nem, ez egy hosszú folyamat, amiért sokat kell dolgozni, hogy megvalósuljon. Mert most komolyan, ki az, aki erre azonnal igent mondana? Jó, ha Alex szívem kérdezi, az más, merne csak ellenkezni az illető, de hát, na, lássuk be, azért nem lehet mindenki olyan tökéletes, mint Ő *.* (sorry Theo:/)
      És hát, igen, a bloggervilág abban is hasonlít a normálisra, hogy itt is vannak rosszindulatú emberek. De hát, ha belefutunk egy ilyenbe, akkor meg jönnek a bloggerbarátok, és kihúznak a csávából. Vagy lenyugtatnak. Vagy elkezdenek vitázni az illetővel. Vagy szimplán riasztják Alexet, azt' noproblem :D
      (Hm... ha elküldöm ezt a kommentet, és elolvassa mind a 86 követőd, mennyire fognak retardáltnak nézni?)
      Szóval, még egyszer gratulálok, hihetetlenül jó bejegyzés volt, és nagyon-nagyon igaz:) Csak így tovább, ügyes vagy, Lili! És tényleg bocsánat, hogy ilyen kis össze-vissza komment lett, de hát tudod, hogy megy ez, mindig elérzékenyülök, ha szóba kerül az exem *hüpp-hüpp*

      Imádás van, Maja<3

      Törlés
    2. Maja!
      Köszönöm, hogy írtál, sokat számít a véleményed és hihetetlen jó érzés volt ezt a kommentet olvasni! <3
      Régebben ( na jó, kit szeretnék álltatni...még most is :D ) nagy kihívás volt válaszolni úgy egy kommentre, hogy ne támadjam le a személyt a köszönetemmel és ne legyen benne minden mondatomban, hogy "örülök" és a "köszönöm". Engem inkább mindig a szóismétlés zavart. :D
      Amúgy ha belegondolunk, hogy mennyi dolgot köszönhetünk a THG-nek...Az első blogunkat, egy fantasztikus könyvet, a filmről nem is beszélve, nem utolsó sorban pedig a DLLLR-t! <33
      Éééés jézusooom, úgy várom, hogy egyszer ténylegesen egy találkozónál elsüssük a belső poénjainkat! :D Aleksz fórevőr.
      Egyébként pedig nem kell tartanod a követőimtől, szerintem már hozzászoktak az őrültségekhez ezen a blogon :"D
      Még egyszer Köszönöm!
      Alex, Carlos meg Theo van, avagy az összes jó pasit amit csak eltudsz képzelni, rád küldöm hálám jeléül! :D <3 ( azért valld be...ez minden szónál többet ér...)

      Törlés
    3. Basszus, Carlost kihagytam a felsorolásból :( de most naaa, hát ez van, ha az embernek ilyen jó palijai vannak, valakit mindig kifelejt... csak az a lényeg hogy ne Alex legyen az a "valaki", mert akkor meghalok :')

      Törlés