5 sötét blogger gondolat

Sziasztook!
Mivel nagyon rég volt olyan bejegyzés ami a bloggerkedéssel lett volna kapcsolatos kötelességemnek éreztem írni egyet, meg amúgy is kedvem volt hozzá, szóval itt is lenne. Remélem tetszeni fog  nektek! ♥
Jó olvasást!
Ui.: Nyilván ezek az én gondolataim, amiket saját tapasztalatból írok, szóval még az is megeshet, hogy egyik se lesz igaz rád, de szerintem a bloggerek legtöbbjében már megfordultak ezek a gondolatok.

×××

1. A drámai fordulat
Szerintem minden bloggerben felmerült már az a kérdés, hogy mi lenne ha megölné az olvasók kedvenc szereplőjét? Hiszen az mekkora fordulat lenne a sztoriba!
De persze inkább nem nyiffantod ki, mert
1, szeretik az olvasók
2, te is szereted
3, az egész bloggeruniverzum szereti (legalábbis te így gondolod)  ezt a szereplőt, úgyhogy ha nagyon gyilkolásszós kedvedben vagy akkor a történet végére hagyod a halálát, mert kell a tragikus befejezés. *gonosz nevetés*

2. A soha viszont nem látásra, én leléptem
Ez igazából olyan mint amikor a híres emberkék elutaznak egy olyan szigetre, aminek még a létezéséről se tudtunk, és lelépnek a paparazzik és az őrült rajongóik elől. Oké, minket, bloggereket nem követnek paparazzik és még őrült rajongóval se volt dolgunk, de biztos gondoltatok már arra, hogy egy hónapra leléptek, itt hagyjátok a történetet (aminek az utolsó publikált része természetesen függővéggel ért véget, szóval duplán kínzás az olvasóknak) elhagyjátok a követőiket meg úgy az egész blogger világot. De persze mindig visszajöttök, az előbbi szökési terved csak pillanatnyi zavarodban született.

3. Öm, most komolyan?
Biztos ti is ismertek olyan blogokat amik nagyon híresek, sokan olvassák és szeretik ezért te is ráveszed magad, hogy, na, akkor már én is látni akarom ezt a blogot amit ennyire istenít mindenki. Aztán, amikor elolvastál egy-két részt, előjön a gonoszkodó éned és nem tudod megérteni, hogy mi tetszik ennyire az embereknek. De aztán lehűtöd magad és megállapodsz abban, hogy egyszerűen te csak mást szeretsz olvasni mint mások.

4. Köszi, tényleg nem kellett volna....
Ezt már csomó bejegyzésben leírtam, de ebből a cikkből se hagyhattam ki. Megvan az az érzés amikor megkaptad az első díjad? Na, azt az érzést jól vésd be az agyadba mert többet ilyet nem fogsz érezni. Ezt a helyzetet ahhoz hasonlítanám amikor megláttam a matek TZ-n az ötös jegyet...
Mert valljuk be, kedves bloggertársaim, hogy a tizenvalahányadik díj már nem okoz olyan nagy örömöt, sőt ilyenkor jönnek azok a bizonyos sötét gondolatok...Csak hogy párat említsek:
"Vajon ha úgy teszek mintha nem vettem volna észre jó lesz?"
"U, már megint egy..."
"Ki kéne írnom, hogy ne adjanak nekem díjakat..."
"Ha csak annyit írok, hogy köszönöm vajon veszi az adást, hogy ne nagyon számítson arra, hogy kitöltöm?"

5. Nagy levegőő!
Ezt inkább azért írom mert egy kis együttérzésre vágyom, tudjátok amikor az ember szeretné megtalálni a sorstársát. Szóval, ugye nem csak velem történt meg, hogy mondjuk a blogger megörült, és csak úgy, csesszünk ki Lilivel alapon, kitörölte az egyik bejegyzésem amit egy hétig írtam. Vagy éppen az én hibámból nem mentettem el amit írtam, esetleg, aki telefonról ír annak ismerős lehet, lefagy a telefon és te pedig legszívesebben a földre dobnád, rávernél egy kalapáccsal és kidobnád a kukába. Vagy esetleg elgondolkozol azon, hogy mi lenne ha a blogger egy hús vér ember lenne akit szépen lassan megfojtanál. De mivel nem lenne annyi pénzed, hogy vegyél egy új telefont, vagy egy egeret amit a falhoz akartál dobni idegességedben, inkább veszel egy jóóó nagy levegőt és újra kezded a bejegyzés.